A víz minden élet meghatározó forrása a Földön. Bolygónk és az emberi szervezet 70%-a vízből áll, a csecsemőknél ez az arány a 80%-ot is elérheti, ugyanakkor az idősebbeknél 60%-ra csökkenhet. Az állatoknak és a növényeknek pedig akár a 90%-át is kiteheti a légkörben lévő szén-dioxid az óceánokban, vegyül, és lehetővé teszi a fotoszintézist, így tökéletesen kiegyensúlyozott ökoszisztémát hoz létre. A víz és a körforgása során magával hordott ásványi anyagok teszik lehetővé az életet.

Ha a víz összetételét vizsgáljuk, megkülönböztetünk kemény és lágy vizet (esővíz).

A lágy vízben kitűnően oldódik a szappan, a kemény vízben pedig a meszes anyagok miatt gyengén, vagy egyáltalán nem oldódik.
Az esővízben nincsen ásványi anyag, mert a Föld különböző keménységű vizeiből csak a tiszta víz párolog el, az ásványi anyag oldva marad. A hétköznapi gyakorlatban a kemény víz sem mosásra, sem főzésre nem alkalmas. Az esővíz nem megfelelő az ivásra, mert útja során baktériumokat és ártalmas anyagokat vehet fel a levegőből. A legjobb minőségű vizet a hegyi források és az artézi kutak biztosítják.

A víz kiemelkedő fajtái az ásványvíz és a hévvíz.

Az ásványvizek sok milliárd alkotórészt, vagy feloldott gázt tartalmaznak.
A hévvizek hőmérséklete minél mélyebbről tör elő, annál melegebb. A budapesti hévvizek hőmérséklete, pl.15 méterenként emelkedik 1 oC-kal.

Az emberi szervezetnek naponta 2-3 liter ivóvízre van szüksége, melyet a táplálék vízrészével is pótolhat. Nélküle nem élhetünk, maximum 3 napig.

A víz és a vízi terápia története

Már a bibliai Ószövetség is tesz említést a víz jótékony hatásairól, mely nemcsak a szomjúságot oldó és a tisztálkodás lehetőségeit meríti ki, hanem a víz egészségmegőrző, betegségek tüneteinek enyhítő, ill. gyógyító és szépségmegőrző szerepét is kiemeli. Az ember évezredek óta használja a vizet, mint rituális tisztálkodó szert, testi és lelki megtisztító erejének felhasználásával. Vallási szempontból a kereszténység mind a mai napig megőrizte a keresztelkedés hagyományát.

A fürdőkultúra alapját Hippokrates, a kiváló orvos tézise tette le i. e. 400 körül, aki a pontos diagnózis ellenére nem csak a bajt nézte, hanem az egész embert. A lélek éppoly fontos volt számára, mint a testi panaszok. Abból indult ki, hogy a betegségek oka a testfolyadékok helytelen keveredési aránya. Akárcsak a modern orvosok, ő is ezek egyensúlyára hívta fel a betegek figyelmét, az életmód megváltoztatásán keresztül. A kúra gimnasztikából, sétálásból, masszázsból, izzadásból és különféle fürdőkből állt.

A rómaiaknál i. u. 200 körül virágzott a fürdőzés kultúrája. A római termálfürdők széleskörű szolgáltatással várták vendégeiket. Volt ott egész test fürdő és iszapfürdő, a vendégek kaphattak forró és hideg pakolásokat is. Őket pedig már a görögök is megelőzték, úgy gondolták, hogy a víz tisztítja a lelket és a testet. Ezért volt igen népszerű a fürdőzés a hellénizmus korában.

A víz gyógyító-szépítő erejét a népi orvoslás fedezte fel, ám a XVIII. és a XIX. század is bővelkedett híres természetgyógyászokkal: Vincenz Priessnitz volt a megalapítója a hidegvízkezelésnek, ő találta fel a róla elnevezett Priessnitz-kötést, a teljes, vagy részleges borogatást az anyagcsere és a kiválasztás serkentésére. John Siegmund Hahnnak sikerült elérnie, hogy a hidegvízkezelést, mint kezelést általánosan elismerjék.

A víz gyógyító hatásának tudatos felismerését Sebastian Kneipp német plébánosnak köszönhetjük, aki fiatalon elszenvedett tüdőtuberkulózisa hatására az egyetemi tanulmányai alatt folyamatosan vizsgálta a friss víz külső és belső gyógyító erejét Hahn feljegyzései által. A Müncheni vízbarátok egyesületében tanulta meg a hidegvizes gyógyászatot, így sikerült kigyógyulnia betegségéből.
További kutatási során jött létre a Kneipp-kúra, mely a végtagok egyenként történő öntését foglalja magába, beleértve az arcot is, továbbá hideg-meleg váltakozó fürdőt, végül pedig vízben, hóban, harmatban járást, taposást. Kiegészítésül ajánlja még a különböző borogatásokat is durva kisegítőanyagokkal, a pakolásokat, melynél a test egy nagyobb felületét pólyázzák be.
Az előbbi és a borogatás módszere is alkalmazza a száraz kendővel történő felülpakolás technikáját. A körülborítás pedig hűvös kendővel a megfelelő testrészre történő betakarást jelenti. A természetkutatók és víztudósok részben tudatosan, részben ösztönösen cselekedtek.

A víziterápiák egyik híres módszerét La Bonnadiére, francia orvosnak köszönhetjük, aki 1867-ben alkalmazta először a tenger gyógyító erejét és a módszert Thalasso-terápiának nevezte el. A terápia magában foglal minden olyan kezelési formát, amelyben tengervizet, illetve az azt koncentráltan tartalmazó tengeri algát alkalmazunk. A tengervízben, tengeri üledékben, a tengeri algákban, valamint a tengeri iszapban és a tengeri sóban található hatóanyagoknak köszönhetően segíti elő az általános közérzet javulását, valamint a betegséget és terhességet követő regenerálódást.
A kozmetikai iparban is óriási népszerűségnek örvend, hiszen a narancsbőr elleni harc legfőbb fegyverévé lépett elő. Továbbá a tengerből nyert ápolókincsekkel remekül kezelhető a száraz, durva, aknés, olajosan fénylő arc, vagy az energiahiánytól szenvedő, láthatóan gyorsan öregedő bőr is.

A víz folyamatosan teremti lehetőségeit egészségmegőrzési és gyógyítási célokra. Mai felgyorsult világunkban egészségünk fontos szempont, ezért a betegségek megelőzésének felfogása került előtérbe. Ezt az eszmét képviseli a manapság igen divatos SPA és wellness szolgáltatások széles tárháza.
A Spa a gyógyászatból nőtte ki magát, teljesen önálló területet képvisel, az egész embert szem előtt tartva. A vízzel történő gyógyászat kezdetei évszázadokra nyúlnak vissza, erre épültek a gyógyszállók és a gyógyfürdők. A gyógyászati és a wellness szolgáltatások egységéből jött létre a Spa, mely az egészségmegőrzésre és a kényeztetésre helyezi a legfőbb hangsúlyt.

A gyógyvizekről

A gyógyvíz és a wellness szorosan összefonódik egymással. A wellness szállók, és központok tudatosan épülnek fel gyógyvizes területeken.

Mit nevezünk gyógyvíznek?
Olyan felszín alatti víz, amely orvosilag bizonyítottan legalább egy betegségcsoportra kifejtett gyógyhatással rendelkezik. Ahhoz, hogy a víz elnyerje a gyógyvíz minősítést, először ásványvízzé kell minősíteni az oldott anyagok minősége és mennyisége alapján. Majd az ásványvizet további szigorú orvosi vizsgálatoknak vetik alá. Ezután a vizsgálat eredményei alapján hazánkban az Országos Gyógyhelyi és Fürdőügyi Főigazgatóság nyilvánítja gyógyvízzé.
Az ásványvíznek történő elismerést akkor kapja a föld mélyének vízrétegéből származó forrás, ha tiszta, valamint kémiai és mikrobiológiai szempontból egészségre ártalmatlan. Emellett összetétele, oldott ásványianyag-tartalma közel állandó, literenként legalább 1 grammot tartalmaz egyéb aktív biológiai anyagokkal (pl. szulfid, szén-dioxid) együtt.
A gyógyvizek hőmérséklete széles skálán mozog, általában 6-90 oC között mozog. Hazánkban a 30 °C-nál magasabb hőmérsékletű gyógyvizet nevezik termálvíznek, vagy hévvíznek (Európában ez az érték 20 °C). Magyarország gyógyvizeinek többsége ebbe a kategóriába tartozik.

A gyógyvizek alkalmazása

A gyógyvizek alkalmazási területeit két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik területbe tartoznak a külsőleg, fürdőzésre használható gyógyvizek, a másikba pedig a belsőleg is alkalmazható, ivókúrára javasolt gyógyhatású vizek.

Amennyiben fürdőzésre használjuk, úgy kétféleképpen, azaz fizikai és kémiai úton fejti ki hatását. A fizikai hatást alkalmazó eljárásokat hidroterápiának nevezzük.
A hidroterápia a jelentősebb ásványi anyagot nem tartalmazó vízzel való kezelést jelenti. Ennek a legegyszerűbb formái a különböző hőmérsékletű borogatások és pakolások. Azt veszik alapul, hogy a víz testünket könnyűvé teszi, ezáltal minden mozgást könnyebben és kíméletesebben tudunk végrehajtani, miközben a víz nyomása, hőmérséklete és áramlása kedvezően hat szervezetünkre.
A hidroterápiai kezeléseket általában más típusú kezelésekkel kombinálják, úgy, mint súlyfürdő, mely a gerincoszlop betegségeinek kezelésére szolgál, víz alatti vízsugármasszázs v. tangentor, mely egyénileg történik orvosi kádban, és a melegített vezetékes vizet, termálvizet vagy gyógyvizet egy csőből kézzel irányítják a test különböző pontjaira. Ide sorolható továbbá a Jacuzzi v. légbuborékfürdő, amely a felszíni hámréteg megújulását, a faggyúmirigyek kiürülését segíti, javítja a vérkeringést. Szintén frissítő, élénkítő hatása van, akárcsak a tangentornak. Végül, de nem utolsó sorban említést kell tenni a víz alatti gyógytornáról is, mely ugyancsak egy hidroterápiás kezelés.

A gyógyvíz kémiai hatásán azt értjük, hogy a vízben oldott, értékes ásványi anyagok a bőrünkön keresztül bejutnak szervezetünkbe, és ott különböző jótékony hatást váltanak ki. A gyógyvizek hatásaival foglalkozó tudomány a balneológia.

Szöveg: Szirmai Orsolya
Szakértő: Szolnoki Erzsébet
Forrás: Csóti Annamária (Danubius Thermal & Conference Hotel)
Richvalszki Zseraldina (Mandala Day Spa)
Jasmin Krüger: Víz, Víz, Víz – Hidroterápia a kozmetikában (Beato Angelico Kiadó)

A cikket szponzorálta a

www.sasadwellness.hu